Lassan két éve fogalmazódott meg mindkettőnkben, hogy el szeretnénk kötözni. El a panelből, egy kertes házba. Az elején csak nézegettük a hirdetéseket, ábrándoztunk róla, majd tavaly előtt tavasszal kinéztünk egy házat (hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt azóta). Nyár végén sikerült megállapodnunk az eladókkal, kezet-ráztunk rá, aztán át lettünk verve. Érzelmileg nagyon megterhelő időszak volt ez, a sok hitegetés, a sok reménykedés, néha tényleg úgy éreztem összetörik a szívemet.
Közben felmentek az ingatlan árak, a választék sem volt túl jó, pár házra tettünk fél szívvel ajánlatot, de végül egyik sem lett a miénk.
Egy gyors ugrás az időben, és el is jutottunk az idei nyárhoz. Nyár elején elkezdtük felújítani a panelt (ami annyira jó móka, hogy mindenkinek ajánlom), kicsit már beletörődve a kilátástalan helyzetünkbe.
És megláttuk Aházat. Jöttünk (egyeztetés az ingatlanossal), láttunk (huh, ez nagyon klassz), még egyszer láttunk (jó, nem árt megnézni szerkezetileg is az épületet), győztünk (ajánlat tétel és miegymás).
A szerződés megszületett, aláírtuk. Most a földhivatalra várunk, hogy utána a bankra várhassunk, hogy utána, remélhetőleg belátható időn belül, a miénk legyen. Az elején még ó, mennyire naivan azt hittem novemberben már költözhetünk is, most inkább a január tűnik reálisnak.
Úgyhogy innentől kezdve az ingatlan vásárlás, felújítás, lakberendezés fog előtérbe kerülni.
(Remélem közben megtanulom használni a blogger.com-ot, mert nevetséges mennyi mindent összebénázok.)
