Ezt a könyvet rég óta többen is ajánlották, de ettől függetlenül a könyvtárból való kikölcsönzés után állt össze bennem, hogy ez tényleg az a könyv. (borítóra mentem,na...)
A könyvben van jópár régi furcsa fotó, és az író ezek köré építi fel a történetet, magyarázza meg a fotón látható helyzetet, furcsaságot.
Jakob nagypapája hihetetlen történeteket mesél és közben a már említett fényképeket is megmutatja hozzájuk bizonyítéknak. Az unoka el is hiszi őket kezdetben, aztán lassan felnő és már nem hisz a csodákban. A történet ott kezd el izgalmassá válni amikor a már nem teljesen tiszta elméjű nagypapa felhívja unokáját, hogy veszélyben van és szüksége lenne a fegyveres szekrény kulcsára, amit persze elzártak tőle. Jakob odamegy, és nem akar hinni a szemének. Ez után megpróbálja kinyomozni, hogy milyen volt a nagypapájának a gyerekkora, mi igaz a történetekből.
Az egész könyvnek nagyon különös hangulata van. Az elején félelmetes, aztán izgalmas. A karakterek jól fel vannak építve, a világa is újszerű. Nem fogott meg annyira hogy átgondoljam, hogy ez most tényleg logikus-e, de gyanítom hogy elég sok logikai buktató van benne, mégsem zavaró.
Onnantól kezdve,hogy Jakob elutazik, hogy minél többet tudjon meg nagypapájáról, már nem olyan félelmetes számomra, de vannak benne ijesztő jelenetek. Itt már valahogy kevésbé érzem jól megírtnak, az utolsó egyharmada meg a mostanában megjelent millió tini-fantasyhez hasonlít. El lehet olvasni, meg arra az időre jó is, aztán ahogy elolvastam többet nem is gondolok rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése