2016. február 20., szombat

Daniel H. Wilson: Robokalpiszis


OTT VANNAK AZ OTTHONODBAN. OTT VANNAK A KOCSIDBAN. MINDENÜTT KÖRÜLÖTTED. ÉS MOST ELLENED FORDULNAK…
Az első néhány hónapban csak keveseknek tűnik fel egy-egy alkalmi zavar. Egy amerikai kongresszusi képviselő mindinkább úgy érzi, hogy kislánya okosbabája az utóbbi időben fenyegetően viselkedik. A magányos agglegényként élő japán feltalálót megtámadja az otthonában tartott robot. Egy Afganisztánban állomásozó amerikai katona tanúja lesz annak, ahogy a rábízott „békítőegység” megvadul. 

A nem túl távoli jövőben a világunkat elárasztó és működtető fejlett technológia egyszer csak spontán módon tévútra kanyarodik. Az Archos nevezetű mesterséges intelligencia öntudatra ébred, kapcsolódik a világhálóra – és innentől nincs visszaút. Miközben a mit sem sejtő emberiség tovább éli mindennapjait, az Archos fokozatosan átveszi az uralmat mindazon globális rendszerek fölött, melyek immár életünk alapvető részét képezik. 
Az emberek többsége csak akkor ébred rá, milyen veszély fenyegeti őket, amikor már túl késő. Az utóbb Nulladik órának elnevezett időpontban fellázad az emberiséget segítő technológia: a robotok váratlanul háborút indítanak. Ám ennek nem csupán az a következménye, hogy megtizedelik az emberiséget, hanem az is, hogy – első alkalommal a világtörténelemben – a bolygó összes lakója összefog egy közös cél érdekében.

„Zseniálisan megalkotott thriller, melynek története könnyedén borzalmas valósággá válhat. Micsoda regény! Soha még ilyet nem olvastam.” (Clive Cussler)
Elkövettem azt a hibát, hogy kritikákat olvastam a könyvről mielőtt elkezdtem volna olvasni. Csak rosszat kapott. Ez kicsit elvette a kedvemet, de ha már egyszer kiválasztottam, azért beleolvastam. És tetszett. És olvastam tovább, és még mindig tetszett. Vártam hogy majd én is meglátom azt ami másoknak nem tetszett benne, de ilyen igaziból nem volt. Akkor most velem van baj?- tettem fel a kérdést magamban, mert általában én vagyok az aki minden könyvet lehúz és nem fordítva. Azóta próbálom feldolgozni azt, hogy ez mit is jelent :p
Világvége, a mesterséges intelligencia, Rob támadást indított az emberek ellen, és mi nyertünk. Így kezdődik a könyv, és utána a kezdetekről, sok ember egy-egy fontosabb cselekedetével folytatódik. Tetszik ahogy ezekben a rövid fejezetekben a karakterek fontosabb tulajdonságaira összpontosít, hogy van leírás, de cselekmény is mindig. Pörögnek a dolgok, van ami csak később áll össze, van ami önmagában fontos.
A történet olyan Mátrix + Terminátor keveréke, semmi eredeti, de mégis izgalmas és szórakoztató.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése