„Diane Keaton Elég volt a bújócskából! című, humorral és öniróniával sűrűn átszőtt új memoárkötetében a melankolikus hang is megszólal. Izgalmas életének eseményeit a színésznő össze nem álló mozaikdarabokként tárja elénk. Apropót a visszatekintésre és az életről való gondolkodásra egy-egy jelenbeli történés, tárgy vagy éppen saját teste szolgáltatják. Az összefonódó jelen és múlt, a hétköznapok csip-csup ügyeiben rejlő bosszúságok és örömök, valamint a nagy ívű pálya emlékei egyre inkább tartalmas egészet alkotnak számára, s ez képessé teszi arra, hogy meglássa az élet jelenségeiben rejlő szépséget.”
Nem szoktam életrajzi típusú könyveket olvasni, nagyon ritkán szoktak tetszeni. Ezt is csak azért olvastam ki, mert egy ajánlóban benne volt, és arra gondoltam, hogy idén valami értelmesebbet is kéne olvasnom. Kéne? Igen.
Ezt? Nem.
Semmit se tudtam Keatonról mielőtt elkezdtem, hogy ki ő mi ő... most már tudom hogy egy színésznő aki szeret elég egyedien öltözködni.
A könyvnek jó stílusa van, és ennyi ami tetszett belőle. Engem nem köt le hogy a lányának szép a haja, és milyen volt vele a Victoria Secretben vásárolni. Nem érdekel ahogy elemzi magát, és az se ért meglepetésként hogy ő is öregszik, és fél tőle.
Nem lettem tőle jobb, okosabb, vagy akármi, olyan ez mintha Keaton átugrott volna kicsit lelkizni. Ha ez leköt valaki annak hajrá, én meg megpróbálok okosabban választani ezentúl...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése