Egy félárva, puhány kamasz, akinek az otthona egy pusztulásra ítélt város, az anyja a kábítószer rabja, a barátai között gúny tárgya és Gavin Guile, a Prizma, a hatalmas császár és főpap, a legnagyobb mágikus erővel bíró ember a Hét Szatrapiában – ők a törvénytelen fiú és a létezéséről sem tudó apa? Ebben a világban minden a béke és a háború, az időjárás és az aratás a szín-mágia egyensúlyától függ, s ez a Prizma felelőssége. Mint kisebb képességű tanítványai, a testében anyaggá alakítja át a fényt, és ezzel a luxinnal bármit megépíthet vagy elpusztíthat. Óriási hatalom ez itt, ahol a leggyorsabb jármű a vitorlás hajó, és a legmodernebb fegyver a kovás puska. Ám tizenhat évvel a testvérháború után helyi hadurak törnek a hatalomra, és nem tudni, hol van, és mire készül a legyőzött fivér, aki ugyanarra képes, mint a jelenlegi Prizma…
Megint kiválasztottam egy Könyvmolyképzős könyvet, pedig annyira sablonosak szoktak lenni, fene egye meg szép borítóikat.
Amit tudni Kell! erről a könyvről hogy majdnem 800 oldalas. És lesz neki folytatása is...
És szerintem ez a legnagyobb hibája is ennek a könyvnek, nagyon nagyon hosszú. Teljesen fölösleges részek vannak benne, hosszú leírásokkal. De itt ne a nagy fantasy írók leírásaira gondoljunk, amiket rajongásunkba újra olvasunk, hogy biztosan tudjunk hány hegy van azon a területen és a kard markolatát mik díszítik, hanem egy teljesen középszerű fantasy ugyanolyan színvonalú megnyújtása inkább. És van benne pár felesleges gusztustalan részlet (pl. a történet szempontjából miért volt fontos hogy Karrisnak megjött és hasmenése volt??? utána egyáltalán nem foglalkoztak vele... és ez is oldalakon keresztül volt leírva).
Nem akarom senki kedvét elvenni, mert nem egy rossz könyv, sőt szerintem a Könyvmolyképzőhőz képes remek, csak jelzem, hogy ha nincs türelmed hozzá ne kezdj bele és ne várj tőle semmi kiemelkedőt.
A karakteralkotása nem erős, sablonosak lettek szegény szereplők, de Dazent ennek ellenére megkedveltem.
A világ tetszett, a történet izgalmas (lenne harmad ilyen hosszű könyvben) és nem is volt benne olyan rész amitől fogtam a fejem, hogy mekkora hülyeség. A színekkel való varázslás ötlete volt benne a legjobb.
Fura egy ilyen könyvet fanatasynak kategorizálni. Nem olyan értelemben az,mint a Gyűrűk ura vagy a MÁGUS, Dragon Lance, szerintem egyetlen fiú se olvasná szívesen végig. Ez az elmúlt időszakban megjelent könyvek fantasya. Ahogy az Alkonyattal a vámpíros könyvek szíven szúrták magukat, és a nagyon könnyed, nem túl magas színvonalon megírt könyvek elárasztották a boltokat, úgy a fantasy világa sem úszta meg. Divatos lett.
Ez is egy ilyen divatos fantasy, egy középszerű író nagyon nagyon hosszú könyve. De ennek ellenére nem rossz, ha hosszan olvasnánk valami olyasmit, mint a Shadow and Bones vagy a Sabriet akkor ezt is élvezni fogjuk. Nem nagy dicséret, de ezerszer jobb lett mint a Throne of glass vagy a Rovásember. (azokat miért is szereti bárki???)
Összességében tetszett, és a folytatását is biztosan el fogom olvasni.
Nagyon nagy hajrában kellet kiolvasnom, mivel 1,5 hétig lehetett még nálam. Majdnem sikerült, 1 hét és 4 nap alatt olvastam ki. (/me büszke)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése