2016 március filmjei

Ez a filmet nagyon vártam, imádom a szuperhősős történeteket. Ebben a hónapban kétszer is voltunk moziban, és sajnos ez volt az egyik amit ott néztünk meg. Nekem az ilyen fajta humor nem jön be, és ezenkívül semmi más nem volt benne. Hogy valami jót is mondjak róla, játszik benne Morena Baccarin, akinek nagyon tetszett a stílusa. Éljenek a fekete körmök.

Ezt a filmet is vártam, még valamikor ősszel láttuk az előzetesét a moziban. Megértem ha ez valakinek tetszik, de én a hajamat tudnám tépni ettől a stílustól. Az alaptörténete nagyon egyszerű, egy fejvadász élve szeretne egy bűnözőt elvinni a seriffez. Útközben találkozik egy másik fejvadásszal és egy magát seriffnek mondó férfivel, akiket kénytelen felengedni a lovaskocsiba a rossz idő miatt. Ugyanezért kénytelenek megszállni egy fogadóban, ahol már páran vannak. Mindenki gyanús, ki akarja magának a pénzt, ki akarja kiszabadítani a bűnözőt. A film végig lassú és vontatott. Sok párbeszéd van, amik szintén lassúak és mindenki megismétli legalább a felét annak amit az előtte megszólalt mond. Nem azért mert bonyolult, előre is meg lehet érteni ezeket. Ilyen béna párbeszédek még a valóságban sincsenek, akkor mindenikek elmenne a napja a semmiért. A másik ami zavaró volt, hogy a színészeket sokáig mutatták közelről, amikor gondolom megmutathatták volna fantasztikus tehetségüket, de nekem ezek megint csak holtjátéknak tűntek, senki nem csinált semmit, csak erőltetetten nézett. Tarantio rendezte. És persze rengeteg vér volt. Jól esett kilépni a hollywoodi filmek hangulatából, de mégsem tetszett a film.

Az Éhezők viadalának lezáró részét is már ezer éve meg szerettem volna nézni. A könyvsorozatot szerettem, az első rész volt a kedvencem és onnantól egyre kevésbé tetszett. Háát ez a film sem jött be nekem. Nem volt benne sok minden, rengeteg rohangálás, robbantás, harcok meg ilyesmi. És a vége annyira szomorú:(

Ajándékba kaptunk mozijegyet és ezt választottuk. Annyira vacak filmek vannak a moziban, hogy nehéz volt valamire rábökni, végül is azért lett ez, mert bíztam abban hogy a nagy vásznon a látvány majd elviszi a filmet. Igaziból ha a történettel nem foglalkozunk egész látványosra sikerült. A jelenetek egész művészire csinálták. A történet borzalmas. Nem volt semminek se értelme, és Batman hallucinációi (amik honnan jöttek?) csak még jobban összezavarták a dolgot. Igaziból valaki tudja hogy Batman miért akarta megölni Supermant? Én nem jöttem rá. A másik nagy kérdés hogy Wonder Woman miért bikiniben harcolt már 100 évvel ezelött is? 

napcsapdák drótból

https://www.earthbalance-craft.co.uk

könyvek röviden

Kerstin Gier: Zafírkék

Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. 

A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn legalábbis így gondolja. 

Neki és Gideonnak ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. 

Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. 

(Egyik sem igazán egyszerű!)

Amikor ráadásul Gideon nagyon titokzatosan kezd viselkedni, Gwendolyn számára világossá válik, hogy mihamarabb át kell vennie az irányítást a saját hormonjai felett. Különben semmi nem lesz az időtlen szerelemből!

Romantikus, humoros, példátlan – Gideon és Gwen kalandjaival Kerstin Gier mindenkor elvarázsolja közönségét.

Erről a könyvről nem fogok sokat írni, nincs is nagyon mit elemezni rajta.

Könnyed, szórakoztató, izgalmas. És van benne romantika. Van amikor jól esik egy ilyen könyv, és ebben a kategóriában ez nagyon jól meg lett írva. Nem sablonos, és nem annyira butácska.

kedvenc házak - Szívek szállodája

Szívek szállodája

Ha valaha lehetőségem lenne elköltözni Stars Hallow-ba rögtön igent mondanék,valószínűleg életelem egyik legjobb élménye lenne. Egy kis összetartó közösség, ahol mindenkinek meg van a helye, ahol az emberek foglalkoznak egymással, vannak hagyományok, érzed, hogy valahova tartozol és elfogadják a különcségeidet. Egy kisváros, ahol minden megvan, amire szükséged lehet, nincs bűnözés, csendes és sok a zöld. Ha erre a sorozatra gondolok, mindig a szeretet, a család, az összetartozás jut az eszembe. Szerintem Loreali háza is ilyen, kicsit bohókás, kicsit rendelten, de nagyon szerethető, amit tényleg otthonnak tud az ember nevezni.

A ház már kívülről is tetszik. A szürke-fehér festés ízléses, és a mozgalmas tömegformálással együtt szerintem telitalálat. Sok ablak ablaka, világos terek. A verandát rengeteget használnám, reggelizéshez, vacsorához, összebújós olvasáshoz.

Ha ez az alaprajz igaz, akkor ez már annyira nem tökéletes, a konyhából nyíló háló azért elég fura, és az emeleti fürdőszoba is csak az egyik hálón keresztül közelíthető meg.

A nappali központi eleme a kanapé, és ezen kívül is rengeteg ülőalkalmatosság van. Szerintem még az elfogadható mértékben zsúfolt, bár takarítás szempontjából már kellemetlen, illetve itt kinectezni sincs hely:( Tetszik a kandalló, és a kandalló párkány nagyon jó hely az aktuális dekoráció számára.

A KONYHA- nagybetűvel. Hatalmas, itt nem okozna gondot a dolgok elpakolása. Kifejezetten tetszik hogy az étkező asztal is itt van, ahova szükség esetén lehet pakolni, ugyanakkor nem foglal el külön szobát. Amennyit mi hazsnáljuk pont jó lenne. 

Sajnos a hálókról nem találtam sok képet, de ezek is olyanok mint a ház többi része, meleg, otthonos, részletgazdag, szerethető.

Összességében egy jól összerakott ház,de a berendezés stílusa nagyon "retro" nekem. A részletgazdagságot, és azt hogy nem tűnik kupisnak ez a sok dolog amit érdemes lenne átvenni tőle. Sajnos hazánkban nem jellemző az ilyen típusú alaprajz, és a terek se elég nagyok általában ennyi bútor elhelyezéséhez. 

William Nicholson: A Szél Dalnoka (Aramath titka trlógia 1.)

Nagyon spoileres!!!

„Aramanth városában csak vizsgákból áll az élet, s ez ellen Kestrel, a diáklány fellázad az iskolában. Mindez falrengető következményekkel jár. Családjával együtt áttelepítik őket a városlakók legalacsonyabb rendű negyedébe, és mindenki ujjal mutogat rájuk. Ráadásul Kestrelt a legsúlyosabb büntetésre ítélik: élete hátralevő részét a rettegett „különórán” kell eltöltenie. Meddig lehet ezt bírni? Nem sokáig. Kestrel ikertestvérével, Bowmannel elköveti a legmerészebb tettet: kiszöknek a városból. Persze tudják, ez szörnyű büntetéssel jár. Egyetlen reményük a város közepén álló rejtélyes és tiltott torony, amelyről különös történetek keringenek. A gyerekek érzik: e néma torony falai olyan titkot rejtenek, mely az egész város szabadságát jelentheti. Félelmet nem ismerő merészség, villámgyors gondolkodás és eltökélt céltudatosság vezérli őket útjukon, no és egy ősrégi térkép, melynek segítségével nekivágnak az ismeretlennek, hogy megtalálják és visszaszerezzék a Szél Dalnokának titkos kulcsát. Kalandos útjuk során különös szövetségesekbe és szörnyű ellenségekbe botlanak, és útjuk sikerének záloga, hogy szembenézzenek a legsötétebb hatalommal… William Nicholson regényében a csodás kalandok, izgalmas meglepetések elegyednek a bájos humorral. Feledhetetlen hőseivel, életteli varázsvilágával a Szél Dalnoka csak kezdete egy új, lenyűgöző fantáziasorozatnak.”

A könyv egyik előnye egyben a hátránya is, iszonyú gyorsan követik egymást az események. Ez azért jó mert így nem unalmas, ugyanakkor azért a leírásoknak is meglenne a szerepe. Nagyon sok dolog nincs megmagyarázva, és egy idő után a naés? kitérdekel?!  érzés fog el, mivel úgyis megmenekülnek és egy újabb fura helyzetbe kerülnek.  Hatalmas hiányérzetet okozott ez a megmagyarázatlanság, kifejtetlenség.

Disztópia, ahol a társadalom csak játszóteret biztosít a kalandozásnak.

Éreztem, hogy az író ezt a fiatalabb korosztálynak szánja, ezért is pörgős, de a szimbólumok, a burkolt társadalomkritikákat a gyerekek nem értik meg.  Mindenkinek akart szólni, és szerintem pont ezért egyik korosztálynak se felel meg.

Az öreg gyerekek a frászt hozták rám. Lehet-e nem szeretni egy könyvet, mert túl félelmetes benne a gonosz? Nekem sikerült. Ezek a gyerekek nem csupán félelmetesek, hanem kiráz tőlük a hideg. Kicsit Roman Dirge: Kokik képregényére emlékeztetnek (ami szerintem a világ egyik legvacakabb képregénye).

Az alapötlet tetszik, a kivitelezés nem. 

2016 február filmjei

Nem volt egy nagy szám, aki szereti az akciót, annak egyszer nézhető.



Nem az a tipikus akció, lassú és szerintem kicsit morbid. Nem rossz néha ilyet is látni, de nem lett a kedvencem. A párbeszédek kifejezetten zavaróak voltak, minden kérdést háromszor tettek fel benne...



Úgy érzem hogy lassan én leszek az alul pontozott megfilmesítések védelmezője. A Rubinvörös könyv alapján készült film az imdb-n 6 pont körülit kapott, pedig szerintem sokkal jobb,mint a Divergent (6,8) vagy a City of Bones (6,0).  Azért nem mondanám hogy jó film, de egyszer simán meg lehet nézni. Elkezdtem olvasni a folytatását, a Zafírkék-et, és egyáltalán nem emlékeztem mi volt az első kötetben, kerestem róla valami összefoglalót és így találtam rá erre a filmre. Hááát nem lettem sokkal okosabb, nem értem, hogy időben hol kapcsolódik egymáshoz a kettő, remélem idővel kiderül.



A vadon hercegnőjével folytattuk Mijazaki "maratonunkat". Tetszett, csak nagyon hosszú volt. Komolyabb, szomorúbb története volt, mint a Totoronak. Tele volt mondanivalóval, szimbólumokkal, szépséggel.



Ezt a filmet nem néztük végig. Nagyon lassú és nem is történik benne semmi se. A szereplők elég ellenszenvesek. Az elején a tapizós jelenet meg teljesen kiborított, semmi értelme nem volt.



Hosszú film, kell hozzá türelem. Nehéz témával foglalkozik, de elég könnyednek mutatja be.

Brenna Yovanoff: Az elcserélt

Mackie Doyle nem mindennapi srác. 

Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát. 

Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz. 

Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…

Nekem nagyon tetszett a könyvben Doyle karaktere. Számomra úgy tűnik, hogy egy nagyon összetett személyiség, benne van a lelkiismeret furdalás, amiért ő más, amiért ezzel fájdalmat okoz a családjának, benne van az a szorongás, hogy erről nem lehet beszélni, hogy nem látja mi a megoldás. Alapvetően jó, próbál helyesen cselekedni, de ez olyan történet, ahol nem egyértelmű, hogy mégis mi a helyes. Szerintem úgy érzni nem érdemli meg, hogy beleilleszkedjen a társadalomba, hogy szeressék a suliban, pedig így is szeretik, nagyon jó barátai vannak. És ezeken a mély érzelmeken kívül még ott van amit a kamaszkor magával hoz. Ez egy érzelmes könyv.

Nem akarok spoilerezni, de az az ötlet ahogy ő túlélte a gyerekkorát, és nem  halt meg mint a többi elcserélt szerintem zseniális. Megható. Annyira szép ellenpontja volt a komor hanglatú világnak.

Tetszett, ahogy megjelennek a régi babonák, hiedelmek. Ahogy az emberek nem mernek beszélni az áldozatokról, amiket hoznak vagy hagynak, mert akkor a lelkiismeretükkel el kellene számolniuk. Hogy ezek az ősi lényeg nem kedvesek, jóságosak, hanem félelmetesek, kegyetlenek, önzők és kiszámíthatatlanok, még akik jónak is gondolják magukat. Mert régen is így hittek bennük, nem a mai kedves kis tündérek voltak akkor. Vér kellett nekik és áldozat. Tetszett ahogy próbálták a hitet a mai világban is megtalálni, ahogy felhasználták a zenét, hogy imádják őket. Szerintem ez a vágy hogy imádják őket, hogy ne legyenek semlegesek és ne felejtsék el őket igenis hihető, más könyvekben, filmekben is megjelenik az a motívum.

Nem egy gyors könyv, de nekem ez is tetszett ahogy Doyle vívódott, próbálkozott, gondoskodott.

És ez a borongós hangulat annyira nehezen megtalálható a könyvekben, megbecsülendő.

A molyon nagyon le van pontozva, amit nem értek, egyedül az nem tetszett benne ahogy meg van fogalmazva, (gondolom) a fordítás sajnos nem sikerült túl jól.

Szeretnék még az írótól könyvet olvasni.

Lauren Beukes: Moxyland

Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.

Nem szoktam foglalkozni az írók életével, de ennél a könyvnél mégis utána olvastam egy kicsit.

Beukes 1976-ban született a Dél-afrikai Köztársaságban, így átélte az országában történő változásokat. A faji megkülönböztetés fokozatos megszűnését, Mandela elnökké választását. Az országban hatalmas a szegénység, a társadalmi egyenlőtelenség, és az AIDS járványszerű mértékeket öltött. A könyv is ezekkel a problémákkal foglalkozik.

A könyv csak belevág a történetbe, nincs semmi bevetés, előzmény, és ez a végére is igaz. Nekem ez nem tetszett, elég nehezen értettem meg, hogy ki-mit-hogyan… és a szereplőket se igazán lehetett megismerni-megszeretni, részben emiatt.

A könyv 4 különböző társadalmi rétegből származó ember életének egy szakaszát mutatja meg, és a fő témája, hogy hogyan viszonyulnak a társadalmai berendezéshez, tűrik, lázadnak, megpróbálják jobbá tenni…..

A problémám ezzel a könyvel, az volt, hogy engem ez a téma, így nem érdekel. Érdekelhetne, ha ez jobban ki lett volna dolgozva, ha jobban megismerhettük volna a szereplőket, és nem csak típusok lettek volna, ha a világ is jobban ki lett dolgozva, leírva. Szerintem magában ez kevés volt, hasonló mondanivalója rengeteg könyvnek van és nincs benne semmi újdonság. Az eleje-vége nélküliség se tetszett.

Ha például a könyv csak Kendra életét dolgozta volna fel, nekem sokkal jobban tetszett volna. Így is megismerhettük volna a világot, a problémáit, akár a többi társadalmi réteget  és azok problémáit, menekülési kísérleteit. Toby részeit kifejezetten utáltam olvasni, biztos kellemes ujjgyakorlat volt az írónőnek, de nekem fájdalmas volt olvasni ezt a stílust, sokkal kevesebb elég lett volna belőle. Tendeka elviselhető volt, és Leratoban látom a fantáziát, de így ő is keveset hozott nekem.

Lakberendezés - Urban Outfitters 2016 tavasz

Az Urban Outfitterst DIY ötletek miatt szeretnem nézegetni, most is találtam pár ötletes, nem túl költségesen megvalósítható darabot náluk.

Képkeret falitábla - egy régi képkeret és textillel burkolt hungarocell/ parafatábla

Fénykép tartó - két léc, zsinór és csipeszek

Polc csőből - ezt már nehezebb lehet megcsinálni, de nagyon ötletes

Szekrény -régi szekrényt, polcot is lehetne hasonló módon egymásra szerelni

Polc - ez csak klassz, nem DIY ötlet:)