William Nicholson: A Szél Dalnoka (Aramath titka trlógia 1.)

Nagyon spoileres!!!

„Aramanth városában csak vizsgákból áll az élet, s ez ellen Kestrel, a diáklány fellázad az iskolában. Mindez falrengető következményekkel jár. Családjával együtt áttelepítik őket a városlakók legalacsonyabb rendű negyedébe, és mindenki ujjal mutogat rájuk. Ráadásul Kestrelt a legsúlyosabb büntetésre ítélik: élete hátralevő részét a rettegett „különórán” kell eltöltenie. Meddig lehet ezt bírni? Nem sokáig. Kestrel ikertestvérével, Bowmannel elköveti a legmerészebb tettet: kiszöknek a városból. Persze tudják, ez szörnyű büntetéssel jár. Egyetlen reményük a város közepén álló rejtélyes és tiltott torony, amelyről különös történetek keringenek. A gyerekek érzik: e néma torony falai olyan titkot rejtenek, mely az egész város szabadságát jelentheti. Félelmet nem ismerő merészség, villámgyors gondolkodás és eltökélt céltudatosság vezérli őket útjukon, no és egy ősrégi térkép, melynek segítségével nekivágnak az ismeretlennek, hogy megtalálják és visszaszerezzék a Szél Dalnokának titkos kulcsát. Kalandos útjuk során különös szövetségesekbe és szörnyű ellenségekbe botlanak, és útjuk sikerének záloga, hogy szembenézzenek a legsötétebb hatalommal… William Nicholson regényében a csodás kalandok, izgalmas meglepetések elegyednek a bájos humorral. Feledhetetlen hőseivel, életteli varázsvilágával a Szél Dalnoka csak kezdete egy új, lenyűgöző fantáziasorozatnak.”

A könyv egyik előnye egyben a hátránya is, iszonyú gyorsan követik egymást az események. Ez azért jó mert így nem unalmas, ugyanakkor azért a leírásoknak is meglenne a szerepe. Nagyon sok dolog nincs megmagyarázva, és egy idő után a naés? kitérdekel?!  érzés fog el, mivel úgyis megmenekülnek és egy újabb fura helyzetbe kerülnek.  Hatalmas hiányérzetet okozott ez a megmagyarázatlanság, kifejtetlenség.

Disztópia, ahol a társadalom csak játszóteret biztosít a kalandozásnak.

Éreztem, hogy az író ezt a fiatalabb korosztálynak szánja, ezért is pörgős, de a szimbólumok, a burkolt társadalomkritikákat a gyerekek nem értik meg.  Mindenkinek akart szólni, és szerintem pont ezért egyik korosztálynak se felel meg.

Az öreg gyerekek a frászt hozták rám. Lehet-e nem szeretni egy könyvet, mert túl félelmetes benne a gonosz? Nekem sikerült. Ezek a gyerekek nem csupán félelmetesek, hanem kiráz tőlük a hideg. Kicsit Roman Dirge: Kokik képregényére emlékeztetnek (ami szerintem a világ egyik legvacakabb képregénye).

Az alapötlet tetszik, a kivitelezés nem.