Vágod, mi folyik a világban? Azt hiszed, tudod, kié a valódi hatalom? Rohadtul fogalmad sincs róla. A Moxyland félelmetesen hiteles thriller a technológiai fejlődésről és az általa felemésztett szabadságról. Beukes Fokvárosának sokszínű világában underground mozgalmárok csapnak össze génmódosított harci kutyákkal, és feltörekvő celebek adják el reklámfelületnek a testüket nanotechnológiai designerdrogokért cserébe. Kendra, egy művészeti iskoláról kibukott fotós kísérleti marketingprogramra jelentkezik; Lerato, az ambiciózus programozó titkon át akar igazolni a multicégtől, amelynek dolgozik; Tendeka, a forrófejű aktivista egyre veszedelmesebb akciókat szervez, és Toby, a sármos blogger rájön, hogy a videojátékok, amikkel pénzért játszik, sokkal több mindent rejtenek, mint amit a látszat mutat… Négy fiatal története fonódik össze egy olyan világban, ahol a virtuális identitás legalább olyan fontos, mint a valódi. A lekapcsolás a rendszerről rosszabb a börtönnél is, valakinek mégis szembe kell szállnia a Kormányzat Rt-vel – kerül, amibe kerül.
Nem szoktam foglalkozni az írók életével, de
ennél a könyvnél mégis utána olvastam egy kicsit.
Beukes 1976-ban született a Dél-afrikai
Köztársaságban, így átélte az országában történő változásokat. A faji
megkülönböztetés fokozatos megszűnését, Mandela elnökké választását. Az
országban hatalmas a szegénység, a társadalmi egyenlőtelenség, és az AIDS
járványszerű mértékeket öltött. A könyv is ezekkel a problémákkal foglalkozik.
A könyv csak belevág a történetbe, nincs semmi
bevetés, előzmény, és ez a végére is igaz. Nekem ez nem tetszett, elég nehezen
értettem meg, hogy ki-mit-hogyan… és a szereplőket se igazán lehetett
megismerni-megszeretni, részben emiatt.
A könyv 4 különböző társadalmi rétegből származó
ember életének egy szakaszát mutatja meg, és a fő témája, hogy hogyan
viszonyulnak a társadalmai berendezéshez, tűrik, lázadnak, megpróbálják jobbá
tenni…..
A problémám ezzel a könyvel, az volt, hogy
engem ez a téma, így nem érdekel. Érdekelhetne, ha ez jobban ki lett volna
dolgozva, ha jobban megismerhettük volna a szereplőket, és nem csak típusok
lettek volna, ha a világ is jobban ki lett dolgozva, leírva. Szerintem magában
ez kevés volt, hasonló mondanivalója rengeteg könyvnek van és nincs benne semmi
újdonság. Az eleje-vége nélküliség se tetszett.
Ha például a könyv csak Kendra életét dolgozta
volna fel, nekem sokkal jobban tetszett volna. Így is megismerhettük volna a
világot, a problémáit, akár a többi társadalmi réteget és azok problémáit, menekülési kísérleteit.
Toby részeit kifejezetten utáltam olvasni, biztos kellemes ujjgyakorlat volt az
írónőnek, de nekem fájdalmas volt olvasni ezt a stílust, sokkal kevesebb elég
lett volna belőle. Tendeka elviselhető volt, és Leratoban látom a fantáziát, de
így ő is keveset hozott nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése