Mackie Doyle nem mindennapi srác.
Nem járhat templomba a családjával, mert az felszentelt hely, és rosszullét kerülgeti, ha fémhez kell érnie vagy ha vér közelébe kerül. Mindezek hátterében sötét titok lappang, amely behálózza Gentry amúgy idillinek tűnő városát.
Egy napon azonban Mackie-nek muszáj szembenéznie az igazsággal, a hátborzongató titokkal, hiszen a különös szép lány, Tate és családja is a rémisztő játszma része lesz.
Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, honnan jött és hová szeretne tartozni valójában, miközben Tate-nek is próbál segíteni abban, hogy megtalálja köddé vált kishúgát…
Nekem nagyon tetszett a könyvben Doyle karaktere. Számomra úgy tűnik, hogy egy nagyon összetett személyiség, benne van a lelkiismeret furdalás, amiért ő más, amiért ezzel fájdalmat okoz a családjának, benne van az a szorongás, hogy erről nem lehet beszélni, hogy nem látja mi a megoldás. Alapvetően jó, próbál helyesen cselekedni, de ez olyan történet, ahol nem egyértelmű, hogy mégis mi a helyes. Szerintem úgy érzni nem érdemli meg, hogy beleilleszkedjen a társadalomba, hogy szeressék a suliban, pedig így is szeretik, nagyon jó barátai vannak. És ezeken a mély érzelmeken kívül még ott van amit a kamaszkor magával hoz. Ez egy érzelmes könyv.
Nem akarok spoilerezni, de az az ötlet ahogy ő túlélte a gyerekkorát, és nem halt meg mint a többi elcserélt szerintem zseniális. Megható. Annyira szép ellenpontja volt a komor hanglatú világnak.
Tetszett, ahogy megjelennek a régi babonák, hiedelmek. Ahogy az emberek nem mernek beszélni az áldozatokról, amiket hoznak vagy hagynak, mert akkor a lelkiismeretükkel el kellene számolniuk. Hogy ezek az ősi lényeg nem kedvesek, jóságosak, hanem félelmetesek, kegyetlenek, önzők és kiszámíthatatlanok, még akik jónak is gondolják magukat. Mert régen is így hittek bennük, nem a mai kedves kis tündérek voltak akkor. Vér kellett nekik és áldozat. Tetszett ahogy próbálták a hitet a mai világban is megtalálni, ahogy felhasználták a zenét, hogy imádják őket. Szerintem ez a vágy hogy imádják őket, hogy ne legyenek semlegesek és ne felejtsék el őket igenis hihető, más könyvekben, filmekben is megjelenik az a motívum.
Nem egy gyors könyv, de nekem ez is tetszett ahogy Doyle vívódott, próbálkozott, gondoskodott.
És ez a borongós hangulat annyira nehezen megtalálható a könyvekben, megbecsülendő.
A molyon nagyon le van pontozva, amit nem értek, egyedül az nem tetszett benne ahogy meg van fogalmazva, (gondolom) a fordítás sajnos nem sikerült túl jól.
Szeretnék még az írótól könyvet olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése